Ahogy tavaly, úgy idén sem siettettük a borainkat, megadtuk azt az időt nekik, ami szükséges, így a tavasz legvégén kerültek palackba az előző évjárat rozéi. Mostanra szép állapotban vannak, úgyhogy itt az alkalom, hogy meséljünk egy kicsit a borok születéséről, karakteréről. Ráadásul most végre az időjárás is olyan, amikor a rozé igazán jólesik, és a nyári grillezésekhez is nehezen tudunk jobb társat elképzelni.

Nagygombos Rosé Cuvée 2017

A melegebb évjárat és a magasabb hőösszeg miatt azt láttuk, hogy a szokásos szín eléréséhez jóval rövidebb ideig kellett áztatni a szőlőt, és a savak is alacsonyabbak lettek az előző évinél. Az alkohol volt kérdéses, szerencsére sikerült jó időben elkapnunk a szüretet, így ebben az évben is a kívánt 12,5-es alkoholtartalom alatt maradtunk. A savak ugyan alacsonyabbak, viszont kerekebb érzetűek, és az erjedés során sem csökkent a borkősav úgy, mint egy évvel korábban.

A zweigeltet idős ültetvényről szüreteltük, míg a merlot 2000-es telepítés. A házasításkor úgy éreztük, hogy szépen kiegészítik egymást, nagyjából fele-fele arányban van mindkét fajtából benne, jól működik így.

Gróf Grassalkovich Gamay Noir Rosé 2017

Szeptember 9. és 11. között szüreteltük az alapanyagot, 20-as mustfokkal. Kellemes, könnyen szerethető volt gyümölcsként is, amit valószínűleg az évjárat kerekebb savainak köszönhet. Maradtunk a 2016-ban bevált receptnél, így ezúttal is a tétel fele került hordóba, ezáltal sikerült megőriznünk az egyensúlyt a tartalmasabb korty és a gyümölcsösség között.

A palackozás után a tavaszi fesztiválokon mutatkozott be a bor, meglepően intenzív, érett banános jegyeket éreztünk benne, ilyen kirobbanó még egy évjáratban sem volt. Persze ahogy érik a bor, úgy csendesedik az intenzitása, és többrétegűvé válik. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a Rosalián és a Gourmet-n is sokan szerették a korábbi évjáratokat is.