Ismét eltelt egy év a szőlőben, hiszen mi szürettől szüretig számoljuk a napokat. A borok már erjednek, érlelődnek, kicsit mi is szusszanunk a nagy munka után, és most elmesélem, hogy milyen volt az évjárat Nagygomboson.

A tél eleje viszonylag enyhe volt, novembertől januárig 6 hektáron kivágtuk és kiszedtük a tőkéket, megforgattuk a talajt, hogy előkészítsük az új telepítések helyét. Januárban elkezdtük a metszést, ami a nagyon hideg napok kivételével folyamatosan zajlott. Február második felétől kezdődött a keményebb tél, a havasabb időjárás, ez március végéig el is húzódott, olyannyira, hogy 18-án még havazott, és csak a szerencsének, meg a dűlők fekvésének köszönhető, hogy nem keletkezett fagykár.

Amint rohamosan elkezdett melegedni az idő, látványosan megindult a már meglévő szőlők nedvkeringése, emellett elkezdhettük az új tőkék telepítését is. Fura erre panaszkodni, de áprilisra annyira összetorlódtak a tavaszi munkák, a metszés, nyitás, szálvesszőkötés, hogy komoly logisztikát igényelt mindent időben elvégezni. Folyamatosan zajlott a törzstisztítás, hajtásválogatás, hajtás befűzés, az új telepítések kialakítása. A megszokottnál nagyjából két héttel korábban fakadt a szőlő, és ezt az előnyt idén a szüretig meg is tartotta.

Az időjárás májusban és júniusban kedvező volt az intenzív növekedéshez, meleg volt ugyan, de nem túl forró, a korábbi évekhez képest pedig viszonylag rendszeres volt a csapadék. Július második felétől megkezdődött a bogyók színeződése, augusztus hónapban pedig tovább folytatódott a meleg idő, így már a megszokottnál korábban, 15-én elkezdtük a szüretet a 2016-os telepítésű traminivel, a rozé alapanyagokat, merlot-t, zweigeltet és gamay noir-t augusztus végén szedtük. Nagy kérdés volt idén a sav, de úgy tűnik sikerült időben kezdeni a szüretet, és szerencsések voltunk, mindössze egy esős napunk volt a szüret alatt, amit végül október elején fejeztünk be.

Barta Anna

(Fotók: Gastro Turismo)